Zöldebb munkahely petíció: kommunikáció és tagtoborzás

Szeptember 13-14-én került megrendezésre a SzIA Szakszervezeti Ifjúsági Akció első piknikje. A program első része a zöld gazdaság és az éghajlatváltozás témáira összpontosított. A rendezvény elején összeszedtünk olyan problématerületeket, amelyeket a jelenlevő több mint 30 ifjúsági szakszervezetis a saját területén megoldandónak lát. Több minden előjött, közöny, infóhiány, munkahelyi ellenségkép, utánpótlás, nagypolitika, sorolhatnánk. Az összkép alapján önmagam úgy látom, hogy úgy foglalható össze legjobban a legfőbb kihívás, hogy valamiféleképpen az „Aktív kommunikáció, mint tagtoborzó eszköz” hatékonyabbá tétele lenne a kulcs a szakszervezetek előre lépéséhez.

A legfőbb problématerületek. (kiegészítő fb post komment: KÉPZÉS!   /// fotó: Friedrich Ebert Stiftung Budapest)

 

Szombat délelőtt három párhuzamos workshop-ot is tartottunk, melyek közül az egyik címe ez volt:

Kommunikációs kampány a zöld gazdaságra.

Az elképzelésünk az volt, hogy egy körülbelül 10 fős csoportban kidolgozunk egy olyan anyagot (brossúrát, kiadványt, egyfajta petíciós aláíró-ívvel), amely a munkahelyeken lehetséges zöld, környezetbarát megoldásokat népszerűsíti. A tematikai kiindulópontokat a Vigh Péter (www.holnapelott.hu) péntek esti csoportbeszélgetése adta, mely során a legzöldebb munkahelyi motivációkat fedte fel a közösség. Ezek alapján a workshopon olyan kezdeményezéseket szedtünk össze, mint a fedett bringatároló telepítése, zöld nap szervezése évente (GreenDay  icon-smile-o), szelektív hulladékgyűjtő konténerek felállításának megszervezése, csoportos szemétgyűjtés munkaidőben, vagy éppen műanyagmentes konyha. Kicsit meg is dizájnoltuk a skiccet, kerültek rá kedves kis figurák is az alap layout mellé, no meg egy szlogent is gyártottunk nagy lelkesedésünkben. “Mindegy is lehetne, de mégsem az!”. Mily’ igaz!

Úgy kalkuláltunk, hogy ezekkel a tulajdonképpen szerethető témákkal, kezdeményezésekkel a szakszervezet megszólítja a dolgozókat, aláírásukra buzdít. Úgy véljük, hogy nagyon nagy arányban aláírnák a petíciót a dolgozók, látván a klímaügy miatti egyre jelentősebb aggodalmat, növekvő érdeklődést, tenni vágyást. És ez így is van rendjén, de a szakszervezetek eddig nem igazán foglalkoztak a témával, sokkal inkább ragadták meg az ügyet celebek, civil szervezetek, konkrét politikai erők. Ám, soha nem késő belevágnunk, főleg ha legégetőbb problématerületként az “proaktív kommunikáció” hiányát azonosítjuk!

Kifejezetten nem online kampányt szerettünk volna összerakni, ugyanis ezek hatékonysága sokszor elenyésző és végül kifulladhat egy virtuális, látszólagos csatlakozásban. Ami kevés, ha jobban belegondolunk, főképp lokális ügyekben (mint pl. munkahelyi körülmények)! Ellenben, ha megfelelő számú fizikai, tollal szignált aláírás landolna a kiadványunk mellékletén, akkor a szakszervezet a nemes ügyet beviheti a munkáltató menedzsmentje elé. Sokkal aktívabb és hatékonyabb, ha a szakszervezet akkor és ott, helyben cselekszik. Az a meglátásunk született, hogy a szakszervezetnek nem az a feladata, hogy a munkáltatótól ezt az 5 lehetséges pontot szabályosan “követelje”, hanem hogy “partnerséget ajánljon” a munkaadó számára ezek megvalósításában. A babérok learatása közös. Ha a kezdeményezés sikerrel jár, akkor:

  • változást idézhet elő a munkakörülmények jobbá tételével,
  • megismertetheti a tevékenységét, annak lényegét a még nem szakszervezeti tagokkal,
  • jó fej lesz a munkaadó, amit majd értékel mindenki, és nem utolsósorban
  • ténylegesen óvja a környezetét.

 

 

Tulajdonképpen, bár az ügy a bérezéshez, kollektív munkaszerződésekhez, vagy sztrájkok világához képest kicsinek mondható, ugyanakkor ez egy bitang nagy négyes csapás: win-win-win-win, ahol végül mindenkinek jobb lehet (munkaadó, dolgozó, szakszervezet, környezet). A kockázata nem jelentős, a megtérülés sokszoros. A zöldítéshez szükséges anyagi összeg nem igazán jelentős, gyakran csak egy egyszeri tétel, ami jól PR-olható, és többszöri alkalommal, platformon. Ezért is érdemes egy ilyen, kisebb horderejű üggyel a folyamatok élére állni és a tagtoborzást efféleképpen is megpróbálni. Lesz, aki erre harap – én nagyon harapnék rá, mert mint mindannyian, mostanában kicsit többet aggódom az élhető jövőnk miatt.

A workshop-on nagy örömömre felismertük, hogy hosszabb távon abban is segíthet az ebben a folyamatban való dolgozói együttműködés, hogy eredmény esetén a dolgozó láthatja és tanulhatja, hogy bizony lehetséges változásokat elérni az életben, csak ugyebár aktívan részt kell vállalni ehhez a munkában. Pudingpróbának sem utolsó. Össze kell fogni, kisebb nagyobb tettekkel. Ha a kisebb ügyekben működik az összefogás ereje, miért ne működhetne akkor, amikor majd az igazán fajsúlyos munkahelyi kihívások elé állnak a munkavállalók.