Most kell összefognunk, amíg nincs késő

A cégeknek ugyan nem kedvez a munkaerőhiány, a munkavállalók jobb alkupozícióba kerültek. Dolgozóként most vagyunk olyan helyzetben, hogy felépítsük magunkat és a szakszervezeteket, azért, hogy a jelenleginél még jobb feltételeket harcoljunk ki. Gondolnunk kell azonban a jövőre is. Ha most megerősítjük a szakszervezetet, később kezelni tudja a digitalizáció és az esetleges gazdasági válság okozta kihívásokat.

 

Manapság a csapból is az folyik, hogy munkaerőhiány van. Arról viszont keveset hallunk, hogyan tudjuk ebből a helyzetből kihozni a maximumot. A munkaerőhiánynak a számtalan negatív hatása mellett vannak olyan tényezői is, amelyek a mi malmunkra hajtják a vizet. Egy ilyen munkaerő-piaci helyzetben ugyanis mi, munkavállalók lényegesen jobb alkupozícióba kerültünk. Korábban sok munkáltató kedvenc mantrája az volt, „Ha nem tetszik, el lehet menni. Az ajtóban már több százan állnak sorba azért, hogy itt dolgozhassanak.”

Néhány éve még mindannyian féltettük a munkahelyünket és annak érdekében, hogy biztonságban érezzük magunkat, megelégedtünk a rosszabb munkakörülményekkel is. Kevésbé támogattuk a szakszervezetek akciót, még attól is féltünk, hogy csatlakozzunk hozzájuk, nehogy megtudja a főnök és kirúgjon. Most viszont a munkáltatók már nem csak megrendelőkért, ügyfelekért, vagy vásárlókért versengenek, hanem értünk is. Ennek tudatában mi is bátrabban csatlakozunk egy, a munkavállalók jogaiért harcoló demonstrációhoz, illetve könnyebben tesszük le a munkát, ha magasabb bérszínvonalat szeretnénk elérni.

 

Ez utóbbira kiváló példa az Audi dolgozók sztrájkja, akik egyhetes munkabeszüntetéssel 18 százalékos béremelést tudtak kiharcolni. Vagy említhetjük a Hankook munkavállalóit is, akik 10 napos sztrájkkal értek el hasonló eredményeket.

A bér azonban nem minden, az is fontos, hogy érezzük magunkat a munkahelyünkön.

A cégek a béremelés mellett különböző HR praktikákat is bevetnek annak érdekében, hogy megtalálják és megtartsák a számukra megfelelő munkaerőt. Például építik a munkáltatói márkát (employer branding), különböző dolgozói kedvezményeket adnak, családi napokat tartanak, közösségi rendezvényeket szerveznek, és már nem tartják ördögtől valónak a rugalmas munkaidőt és a home office-t sem, mivel felismerték, hogy számunkra a béren kívül a második legfontosabb tényező a szabadidő.

 

Egyedül azonban nehezebb dolgunk van.

Ha hosszútávon szemléljük a munkaerőhiányt, annak minden következményével, láthatjuk, hogy a munkáltatók a fent említett pozitív intézkedések mellett előbb-utóbb alternatív megoldásokra kényszerülnek majd. Ennek egyik legmeghatározóbb eleme a digitalizáció és a robotizáció lesz. A nem is oly távoli jövőben sokkal könnyebb lesz az élő munkaerőt gépekkel helyettesíteni, amely minden bizonnyal enyhíteni fogja a munkaerőhiányt, másrészről azonban egészen biztos, hogy a kütyük hatására sok szakma és feladatkör átalakul majd, amelyre nem árt időben felkészülni.

Merjünk szerveződni.

A szakszervezeti tagság mindig is fontos és előnyös lehetőség volt a munkavállalók számára, most azonban kifejezetten ajánlott.

A szakszervezetek ugyanis jobb alkupozícióban vannak, mint az egyének. Lehet, hogy most kedvezőbb a munkaerő-piaci helyzet, de szakszervezetként még jobb feltételeket tudunk kiharcolni magunknak.

Az idő is fontos, hiszen, ha már most elkezdjük építeni a szakszervezetünket, az kellően meg fog erősödni ahhoz, hogy kezelni tudja a digitalizáció és egy esetleges gazdasági válság okozta kihívásokat.

Fel kell ismernünk azt az erőt, amelyet a közösség, a szakszervezet birtokol, és hogy szakszervezetként jelentős mértékben befolyásolhatjuk a munkakörülményeket. Rá kell ébrednünk arra, hogy nem kell ahhoz külföldre mennünk, hogy jól keressünk, itthon is elérhetjük, hiszen ezt ígéri egy erős szakszervezet.

Ehhez azonban rád is szükség van.

 

Kiss Nikoletta