A fegyver a zsebünkben – csak használni kell

Emlékszünk jól ugye, még a 2000-es évek elejétől, amikor izgalommal a torkunkban keringtünk a műszaki áruházak polc-sorai-oszlopai között, keresve az újabb és újabb technikai csodákat. Minden hónapra jutott valami új cucc, akkoriban kezdtek bejönni a lapos tévék, a laptopok, no meg a az egyre profibb kézikamerák. Én csak „csukló-lóbálósnak” hívtam őket mindig is, rájuk lehetett tenni azt a kis csuklópántot, ami legtöbbször a nyaralások idején jött jól, hiszen a gép nem esett bele a nedves tengerparti homokba, kagyló törmelékbe. Akkoriban ment a paraméterek összehasonlítgatása: „Fúúú de durva, ez 1 megapixeles!”, „Ennek meg van mikrofonbemenete is, eeejj”, „Fúú ez meg 2,5 megapixeles és kártyára veszi nem DV-kazettára, ez sokkal jobb”. stb.

 

Hagyjuk a nosztalgiázást, azóta más világ lett, pedig csak 10-15 év telt el.

Ma már nem akkora tudomány audiovizuális anyagokat gyártani bárki számára, főleg nem a közösségi médiába. Nem kell csilli-villi videóklipet vagy a „Titanic visszatér-t” megrendezni, még csak különösebb tévés operatőri skill-ekre sincs szükség, hanem egyszerűen használni lehet és használni is kellene kommunikációra a fegyverünket. Tudniillik sokak zsebében olyan készülékek lapulnak, amik sokszorosan felülmúlják tudásban és technológiában a régi, akár 4 (azaz négy!) megapixeles csuklólóbálósokat. Nagyon durva, gondoljuk már el egy pillanatra, hogy a telefonunk milyen szinten tud minőségi videót csinálni! Ez egy ki notesz méretű kütyü, amivel már tényleg olyan anyagot lehet felvenni, ami kiadásra alkalmas! És mindannyiunknak van, egytől egyig.

 

A vlog (video-log, azaz videó-bejegyzés) minderre tökéletes műfaj lenne. Technikailag nem különösebb kihívás, vágni sem kell (max elejét és végét lecsípni, de az se kell igazából), és mégis a lényeges dolgokat könnyen fogyaszthatóan közölni tudjuk. A fiatal szakszervezeti vezetők célközönsége ki más lehetne, mint kortársaik, akik előszeretettel néznek videókat, amihez csak koppintani kell egyet itt-ott. Egy rövid cikkbe ágyazva, vagy facebook-on, youtube-on. Megnézik, mert sokkal egyszerűbb és kényelmesebb meghallgatni egy jó érvelést, egy kellemesen rövid beszámolót, mint olvasni a hosszas szövegfalakat, míg a szem ki nem folyik a világító felületektől. De állítom, az X generáció is szívesen videózik, miért olvasna szívesebben.

 

Kb 4 koppintás és mehet is a felvétel – persze, csak ha van mondanivalód. Márpedig van!

 

A vlogolás alaposan félre lett értve, köszönhetően korunk szendvicsembereinek, a piros seggű páviánként hátsójukat minél jobban mutogatni kívánó influenszereknek, akik bármire képesek egy csipetnyi nézettségért. Szó szerint: az egyikük legutóbb egy úgynevezett „shitbucket challenge”-t mutatott be, merthogy az egyik follower kommentben kérte tőle, hogy „öntsön egy vödör fekáliát a fejére”, mint anno a celebek szép sorban ezt eljátszották a jeges vödrökkel. És az a durva, hogy megtette! Ment a „shitbucket live”, a srác hosszan elemezte az aktus előtt a vödör tartalmát és oldalt ezerrel záporoztak a kommentek, de mint a Niagara, úgy ömlött. Végül pedig… hagyjuk.

 

Ezen a ponton tegyük is nyilvánvalóvá, hogy

a szakszervezeti vezetőknek nem influenszerkedni kell, hanem kommunikálni.

Jómagam a shitbucket-et amúgy nem is nevezném kommunikációnak, ugyanis az akkor valósul meg, hogy ha egy feladó és egy vevő között üzenet megy keresztül egy csatornán, itt azonban semmiféle üzenetről nem beszélhetünk. Kommunikáció tehát üzenettel tud létrejönni, ez azt jelenti, hogy tartalmat kell közölni. Kontent, emberek, mi a kontent? – ez a végső kérdés!

 

A szakszervezetiseknek sokféle üzenetük van, egyszerűbbek és bonyolultabbak. Ezeket el kell mondani, különben belterjes marad az információ. El kell mondani egyszerűen is és el kell mondani bonyolultabban is. Ez – félreértés ne essék – nem magamutogatás, hanem felelősség. A szakszervezeti vezetők felelőssége, hogy a csoport munkájáról beszámoljanak, az ügyeiket tematizálják, felvilágosítást adjanak, ne hagyják kialudni a parazsat, nyomást gyakoroljanak, megüzenjék. Tudassák. Beszéljenek. Ez tényleg komoly felelősség, amihez már ifi vezetőként is felnőtt attitűddel kell nyúlni és szokni a dolgot. A vezetőt az teszi vezetővé, hogy ő maga a csoport élére képes állni. Az ügyüket arccal, hanggal, gondolattal felvállalja, ezzel egyértelművé téve a csoport tagjai és a csoporton kívül állók számára is, hogy mi az egzakt irány. Valakinek meg kell mondania, szavakkal, mondatokkal, valakinek vállalni kell!

 

Makettezve ennek az ellenkezőjét: nagyon furcsa vezető volna egy cégnél például egy olyan főnök, aki ugyan „fejben erős”, de sosem mondja el a beosztottaknak, hogy mit is kéne csinálni, vagy milyen irányba megy a cég pl. a fejlesztéseivel. Hiába van meg a fejében, a dolgozók azt látják róla, hogy “lapít”. Jönnek a kognitiv disszonanciák, torzítások, benézések, hogy a főni gyáva, nem áll ki értük, nem mond el semmit, nem is főni. Lehet, hogy a dolgozók egy idő után, megunva az ukáz iránti várakozást, önállósítják magukat és vagy cselekednek valamiféleképpen (akár nem kívánt módon), vagy pedig elvesztik a motivációjukat és más forrásból merítenek inspirációt.

 

 

Túlszaporítom a szót, pedig egyszerű az üzenet: kommunikálj. Nem reaktív, hanem proaktív módon! Kapd elő a mobilodat egy konferencia szünetében, fontos munka mérföldköveknél, egy eredménynél, egy kudarcnál. Értékeld a helyzetet, mondd el a tényállást és hozzá a saját véleményedet, ami mások számára gondolatébresztő, amibe bele tudja látni a maga gondolatát, amit kritizálni tud, ami alapján formálódik a rólad és az ügyről alkotott képe. Amivel segítesz!

Ne feledd, ez nem üzlet, ez ügy, a te ügyed.

 

Tartsd a telefon szelfi kameráját körülbelül fél-egy méterre az arcodtól egy kevésbé zajos helyen. Sétálhatsz is a felvétel közben. A lencse közepébe beszélj, ne magadat bámuld. Elmondani akard, nem túlélni. Próbáld ki otthon, pl. próbálj otthon a nappaliban 1 percen át megállás nélkül beszélni a mobilod kamerájába. Aztán majd zavarodban meglátod, hogy nem megy elsőre olyan könnyen és aztán próbáld meg újra. Harmadszorra már sokkal jobb lesz és jusson majd eszedbe, hogy ez még csak a kezdet. Ennél sokkal élesebb helyzetekben is képes leszel később összeszedetten értékelni a helyzetet és tudósítani a többieket a tényállásokról. Ne félj kísérletezni. Mutasd meg az eredményt a legjobb barátodnak, barátnődnek és kérd az őszinte véleményét. A lényeg: tedd meg az első lépést és az összes többit megtetted.