Kommunikációs tréning szakszervezeti tisztségviselőknek

A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma Magyarországon a legnagyobb közszolgálati konföderáció. Mint konföderáció nem feladata a tagszervezés, hiszen ezt a nemes feladatot a szakszervezetnek magának kell elvégeznie. Természetesen azonban egyszerű matematika alapján egyenes arányosság van a két elem között; ha egy szakszervezet tagsága csökken, csökken az országos konföderáció létszáma is.

Ez a csökkenés sajnos az utóbbi években felgyorsult. Egyre kevesebb tag van, ennek okait most nem részleteznénk, hiszen ezen az oldalon a korábban megjelent cikkekben már foglalkoztunk a kiábrándultsággal, a munkaerőpiac átalakulásával és az ehhez kapcsolódó apátiával is.

Most a megoldás egyik verzióját, talán a gyógyírt próbáljuk meg bemutatni.

A SZEF-en belül működő rétegszervezet a SZEFIT (a SZEF Ifjúsági Tagozata) javaslatot terjesztett elő még 2018 év derekán az Ügyvivő Testületnek, amelyben anyagi támogatás kért egy programtervezet megvalósításására. A program pedig az volt, hogy kommunikációs, tagtoborzó képzést tartsunk országosan a szakszervezeti tisztségviselőknek, titkároknak, bizalmi kollegáknak, nyolc alkalom, az ország minden pontján. A szervezet támogatta a programot, így elindult a képzés. A tréninget Szatmári Lajos a SZEFIT alelnöke vállalta el. Lajos nem a közszférában dolgozik, hanem a Magyar Telekomban működő T-Net Szakszervezet elnöke. Hitelességét igazolja, hogy a saját tagsága megduplázódott. Voltak azért kétségek is a képzés kapcsán, hiszen más-más feltételek vannak, más-más munkakörülmények, más-más törvények és minden amúgy is más a versenyszférában és a közszférában.

A nehézségek ellenére a program elindult. 2018 őszén 4 , 2019 első negyedévében 3 alkalommal tartottuk meg. Budapesten 2 esetben, ezen kívül Salgótarján, Debrecen, Komárom, Zalaegerszeg és Szekszárd adott helyet a képzésnek. Annak ellenére, hogy SZEFIT rendezvény volt, nemcsak a fiataloknak szólt. A képzésre korhatár nélkül jelentkeztek a résztvevők és meg is tették:  bölcsődei dolgozók, önkormányzati dolgozók, rendvédelmisek, okmányirodában dolgozók, óvónők, művészek, NAV dolgozók és persze a legtöbben a pedagógusok.

Szekszárd 2018 december 1.

Miről szólt és mi volt a célja ?

A program egy kommunikációs képzést foglalt magában, melynek több része és eleme volt. Beszéltünk írásos kommunikációról, stílusokról, a színek szerepéről a kommunikációban és a viselkedési típusokról. Az egynapos tréning része az asszertív kommunikáció is. A képzés keretében igyekeztünk megismertetni azokat az ügyfélmenedzsment és kommunikációs módszertanokat, amelynek birtokában képesek lesznek a SZEF tagjai körében hitelesen átadni a témához kapcsolódó ismereteket, ezáltal növelni a SZEF tagszervezeteinek taglétszámát. A célcsoport számára releváns ismereteket biztosítottunk a tagtoborzás tervezéséről, a tagszervezés technikáiról, a szervezetépítés módszereiről.

A képzés során beszéltünk a tagtoborzást nehezítő tényezőkről – és ezekre konkrét javaslatokat és megoldásokat dolgoztunk ki. Kialakítottunk egyénre szabott tagtoborzás technikákat, ezek lehetséges eljárásait, elsősorban saját szervezetét figyelembe véve. Fontos eleme volt, hogy ne csak elméleti, hanem gyakorlati szinten is tudják majd alkalmazni a kommunikációs alapelveket. Tudjon haszonérveket használni a napi tagtoborzó tevékenysége során úgy, hogy értékké alakítva tudja megfogalmazni és vonzóvá tenni a tagság jellemző tulajdonságait.

A legsikeresebb elem

A tréningen nem teljeskörően, de pár órában foglalkoztunk a DISC-kel, azaz a viselkedéstípusok elemzésével. A kommunikáció egyik legfontosabb alappillére.
Amikor az ember leül egy másik emberrel egyeztetni, tárgyalni, netán egy randin beszélgetni, azt gondolja alapvetően magában,  – hiszen gyarlóak vagyunk és önzőek  – hogy az őt érő külső ingerekre ugyanúgy fog reagálni, mint ahogy én. Ez azonban nincs így, minden ember egyed, és viselkedése eltérő a külső hatásokkal kapcsolatosan.

Erre egy komoly tudomány épült fel az elmúlt 50 évben, melyek során pszichológiai alapokat is figyelembe véve alakították ki az emberi viselkedéstípusok jellemzőit. Mindenki ismerheti tanulmányaiból az alapvető négy embertípust: kolerikus, szangvinikus, flegmatikus, melankólikus. Ezen alapokon elindulva határozták meg azokat az elemelket, mely során megállapításra került, hogy az emberek alapvetően a természetes és nem a tanult viselkedésük során introvertált vagy extravertált csoportokba sorolhatóak be . Ezen túlmenően pedig egy másik tengelyen vizsgálva az emberi viselkedéstípusokat; vannak olyan emberek, akik az őket érő környezeti hatásokra barátsággal vagy éppen ellenkezőleg, ellenséges hatással reagálnak. E két elem szintén egy alapvető és ellentétes viselkedési típusra, jellemzőre vezethető vissza, mégpedig a feladatorientált és a kapcsolatorientált. Ezeket a fenti megállapításokat elemezték tovább a szakemberek, ennek eredményeként született meg a D.I.S.C. módszertan is, mely alapvetően az embereket a viselkedésük alapján négy csoportba sorolja be.

D =Domináns (Dominance); I  = Befolyásoló(Influence); S = Kitartó (Steadiness); C = Szabálykövető ( Compliance)

Mindenki alapvetően két viselkedéstípust alkalmaz. Van a természetes – azaz úgy reagál a dolgokra, ahogy azt az ösztönei sugalják és hajtják benne -, és van a tanult – azaz a társadalmi emberi és egyéb elvárásoknak megfelelő – viselkedés. Hiába szeretjük kézzel enni a sültkrumplit, nem tehetjük meg egy nívós étteremben.:)  A DISC azt mutatja meg és próbálja kideríteni, hogy az alapvető, a velünk született természetes viselkedési stílusunk milyen.

Ha ez megvan, akkor már felismerjük és ismerjük magunkat, tudunk alkalmazkodni a külső ingerekhez. Ez az első lépés. A másik lépése és továbbfejlesztése a módszertannak az, hogy felismerjük a partnerünk természetes jellemzőit. A legsikeresebbek pedig ha tudják azt, hogy Ők milyen típusok és fel is tudják ismerni a partnereiket, a harmadik szintet elérve ehhez tudnak alkalmazkodni. Aki erre képes, az minden esetben győztesen kerül ki bármilyen külső inger éri embertársaitól.

Mindenki valamely fenti elemek keverékéből áll, csak nagyon ritka az, hogy valaki csak 1 vagy 1-2 fenti jellemző eleméből rendelkezik tulajdonságokkal. De mindig van egy domináns jellem, mely erősebb természetes ösztön a többinél.

Mi köze ennek az egésznek a kommunikációhoz? Miért ilyen fontos ez? Mert Óriási jelentősége van. Ha összeraksz egy csapatba mondjuk 4 fő kollegát, akiknek együtt kell végrehajtaniuk egy projektet és mind a négyen alapvetően domináns jellemek, akkor tudhatod, hogy remek szónoklatok fognak születni, gyorsan meghozzák a döntéseket, az elsődleges cél a feladat elvégzése lesz akár emberi áldozatok árán is – de igazából sohase lesz kész, mert nincs olyan, aki valóban a feladatot meg is fogja csinálni. Tipikus dudás és csárda esete.

Ebből látszik az is, hogy a tudományág olyan szintre fejlődött, hogy megjelenik a mindennapi munkákban. A piacvezető vállalatok például az átalakulásukat és a szervezeteiket már erre építik fel. Olyan embereket raknak össze projektekhez, melyekben mind a négy viselkedés jellemzővel rendelkező típus jelen van, így lesz irányítója, lesz lekesítője, lesz az aki döntést hoz, lesz az, aki a feladatban résztvevőket támogatja, ápolja a leküket és lesz olyan is, aki végrehajta a feladatot. Sőt ennél tovább is mennek egyes vállalatok, ma már Magyarországon is nem feltétlenül elsősorban a szaktudás alapján vesznek fel embereket, hanem a DISC jellemzőik alapján. Tudják mire van szükségük és mi a cél, így a szaktudás mellett a viselkedéstípusok is befolyásolják a munkaerő-felvételt, közel 30-40 %-ban.
Fontos tudni azt is, hogy egyik DISC jellemző sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Mindegyik a maga területén magasabb értékkel bír.

Mi történt?

Fontos megemlíteni a tréninggel kapcsolatosan azt, hogy alapozó tevékenység volt – azaz csak közvetett és hosszútávú hatásai lesznek. Kicsiben kezdtük el és közvetlenül a tagsághoz eljutva ültettük el azokat az alapokat, melyek a jövőbeli tagszervezéshez kellenek. A kétkedőknek talán a legegyszerűbb válasz erre, hogy “Ha nem csinálunk semmit, nem történik semmi”! Ha ez a képzés sincs, akkor még annyit sem tettünk mint eddig, így minden ilyen tréning és képzés hasznos.

Azt is tisztáztuk a résztvevőkkel, hogy nem, bizony nem kell mindenkit meggyőzni arról, hogy legyen szakszervezeti tag, az akinek kellemetlen élménye volt, vagy az, aki erősen ellenáll, aki csalódott, az nem “kell”, hogy tag legyen, csak elég egy embert meggyőzni a kollegák közül, egyetlen egyet. És ha ezt mindenki teljesíti, akkor már megdupláztuk a létszámunkat.

A részvevők visszajelzése alapján sikeres volt a tréning. A hallott információkat fel fogják tudni használni a jövőben is. Talán a sikert a legjobban az mutatja, hogy 3 szervezet, akiknek képviselői mint szakszervezeti vezetők és részt vettek a képzésen, saját maguknak is megszervezték ezt, a saját tisztségviselőiknek, mert fontosnak tartják ezt a fajta szemléletmódváltást a tagtoborzásban.
Nem nőtt meg a taglétszám, nem lett dupla annyi a tagszervezetek létszáma, sőt a csökkenést sem állítottuk meg, ez biztos, de azok, akik közvetlenül kapcsolatban vannak a kollegákkal és részt vettek a képzésen, már tudnak érdemi haszonérveket mondani azokra a kifogásokra, amelyekkel nap mint nap találkozhatnak.

Például ha eddig akit megpróbáltunk beszervezni azt mondta hogy:
Ez mind szép és jó, amit mondasz, de nekem DRÁGA A TAGDÍJ – vagy
– Rendben, de miért legyek tag, amikor nekem is jár az, amit a szakszervezet kiharcol? – vagy
Minek legyek tag, a szakszervezet úgysem csinál semmmit sem?

Nehéz kérdések ugye – és eddig ezekre nem is lehetett érdemben reagálni és válaszolni, hiszen ha drága akkor drága –  és igaza van annak is, aki a potyautas effektust említi meg kifogásnak, annak meg pláne, aki úgy érzi nem csinálunk semmit.

Van ezekre megoldás és a tréning ezekre meg is adta a valóban használható gyakorlati megoldásokat.

A komáromi televízió is kint járt a képzésünkön és készített egy riportot az eseményről.